Nem csoda, hogy amikor milliónyi adózatlan forint tűnik fel és el az éter hullámai helyett a mérlegtételek sűrűjében, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fejébe is szöget vernek a furcsa események, így az magyarázat és adótartozás után kutatva a tettesek nyomába indul. Az eltűnések egyik forráspontját a tagi kölcsönök jelentik, amelyek mind adózási, mind számviteli szempontból gyenge pontot jelentenek az APEH pajzsán, lássuk miért is?

Forró kályha, könnyű indulás

A tagi kölcsön célja alapvetően, hogy a megváltozott piaci viszonyok, fejlesztések vagy beruházok megindítása miatt forráshiánnyal küzdő vállalkozások tulajdonosai vagy tagjai külső forrásbevonás nélkül is segítséget tudjanak nyújtani saját jövedelmük igénybevételével. Ezzel ugyanis el tudják kerülni a külső források felhasználásának költségét, amelyek általában a bankhitelhez tartozó kamatban, illetve egyéb költségekben nyilvánulnak meg.

A tartósan veszteséges állapot azonban könnyen szemet szúrhat az adóhatóságnak, amely fokozott figyelemmel kíséri a szokványostól eltérő vállalkozói tevékenységet. Az éveken keresztül tartó "veszteségtermelés" már csak azért is gyanús, mert gazdasági tevékenység célja a nyereségszerzés. Abban az esetben, ha ez elmarad a tagi kölcsönök pedig folyamatosan érkeznek, teljes mértékig jogosan merül fel a kérdés a külső szemlélőben: vajon honnan származnak azok a források, amelyekkel éveken keresztül fenntartanak egy látszólag egyetlen forintot sem termelő vállalkozást. Ez az oka annak, hogy ilyen esetben a "hitelezők" gyakran szembetalálhatják magukat egy vagyonosodási vizsgálattal. No de ne rohanjunk ennyire előre, egyelőre feltételezzük, hogy a tagi kölcsön az eredetileg megjelölt cél érdekében történik.

Pénzt a sűrűjébe

A tagi kölcsön a tulajdonos bármilyen célra, tehát nem csupán veszteséges vállalkozás tevékenységéhez szükséges költségek finanszírozására, és korlátlan mennyiségben a vállalkozása rendelkezésére bocsáthat. Tulajdonképpen alternatívát jelent a tőkeemelésre, ám sokkal könnyebben hozzáférhető, mobilizálható.

A kölcsön létrejöttének tényét, a kölcsön összegét, a kölcsönnyújtás feltételeit, a visszafizetés, a törlesztés időpontjait a tulajdonos és a vállalkozás azonban köteles szerződésben rögzíteni, amelyre a Polgári Törvénykönyv ide vonatkozó, 1959. évi IV. törvényének rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni.

A tagi kölcsönök valódiságát és hitelességét is vizsgálják, az előbb említett esetben a Ptk. rendelkezések és a számviteli törvény ide vonatkozó fejezeteit kell figyelembe venni. Míg a hitelesség vizsgálatánál fontos, hogy a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételek a valóságban is megtalálhatók, bizonyíthatók, kívülállók által is megállapíthatók, mert csak ebben az esetben tekinthető hitelesnek a kölcsön.

A következő banánhéjat a pénzeszközöket érintő gazdasági műveletek, események bizonylatainak késedelmes könyvelése jelenti, a készpénzforgalommal járó műveletek a pénzmozgással egyidejűleg kell rögzíteni.
A tagi kölcsönt attól függően, hogy az hosszú vagy rövid távon biztosítja a tulajdonos kell a rövid-, illetve a hosszú lejáratú kötelezettségek közé elkönyvelni, amely eszköz oldalon a készpénz vagy a bankszámla egyenlegének növekedését okozza.

Adóban az erő

A tagi kölcsön alkalmazásának adóügyi vonzatairól kérdeztük a Deloitte fő adópartnerét, Oszkó Pétert. Elmondása szerint a tagi kölcsön körüli láz sokkal inkább a vagyonosodási vizsgálatoknak, mint a kölcsönfajta alkalmazásában rejlő adókikerülési lehetőségeknek szól.

Mivel a tagi kölcsönt a tulajdonos már az adózott jövedelemből nyújtja, ha az kamatmentes, a visszafizetéskor sem a vállalatot, sem a kölcsönt nyújtó magánszemélyt nem terheli adófizetési kötelezettség.

Ha azonban a hitelre kamatot szeretnének felszámolni, az ebből származó jövedelem csupán egy bizonyos rendkívül alacsony értékhatárig, 10 000 forintig adózik az osztalékadónál kedvezőbb kamatadó szerint, az e feletti jövedelem összevonandó jövedelemnek számít, amelynek adóterhei az osztalékadónál jóval magasabbak, így ilyen formában sincs lehetőség a megfizetendő adó mértékének kedvezményesebbé tételére.

Adófizetési kötelezettsége a hitelnyújtónak csakis abban az esetben van, ha a hitelt elengedi, ekkor az osztaléknak a tulajdonos vagyoni betétje arányában kiszámított részére 10 százalékos adót köteles fizetni.


Térkép a fekete lyukhoz

Az APEH vizsgálódásainak középpontjában így várhatóan nem a tagi kölcsön által a vállalkozás könyvelésében bejárt utak állnak majd, hanem az, hogy a hitelt nyújtó bevallott jövedelme és életkörülményei lehetővé teszik-e az adott kölcsön nyújtását. A vagyonosodási vizsgálat egyik célja, hogy fény derüljön arra, hogy a hitelnyújtás a törvényben megfogalmazottak szerint a tulajdonos adózott jövedelméből történt vagy az a vállalkozás feketén megszerzett jövedelmének tisztára mosására szolgált.

A vagyonosodási vizsgálat komoly következményekkel járhat az jövedelmét részben eltitkoló tulajdonosra nézve, aki két lehetőség közül választhat: vagy önellenőrzést folytatva bevallja bevételeinek azon részét, amelyet eddig homály fedett, vagy megvárja, amíg az APEH elvégzi a vagyonosodási vizsgálatot és megállapítja az adóalapot. Természetesen a legtöbb esetben a második megoldás választása jár nagyobb költséggel.